Kaptam egy díjat Vikitől, itt vannak a válaszaim.:D
1. Linkkel jelöld azt az embert ,aki téged jelölt/nevezett a díjra!
2. Válaszolj a 10 kérdésre ,amit a neveződ kiírt!
3. Nevezz/jelölj Te is 10 embert a díjra! (Arra figyelj ,hogy 200 alatti legyen a követőik száma)
4. Írj Te is kérdéseket az általad jelölteknek!
5. Jelezd a jelöltjeid blogjain ,hogy jelölted/nevezted őket! 

1. Van testvéred? Ha igen, jól kijöttök egymással? Kettő is. Folyton veszekszünk :'D
2. Van valamilyen hobbid? Olvasás,görkorizás
3. Szerinted mi a jobb? Ha egy horror film vége happy end, vagy ha mindenki meghal a végén? Ha mindenki meghal a végén.
4. Elégedett vagy a mostani életeddel? Ha nem, mit változtatnál rajta? Igen, csak egy saját szobát szeretnék meg persze az apróságok amiknek nincs túl nagy jelentőségük.
5. Hol élnél szívesebben? Hegyvidéken vagy tenger közelében? Egyik se. A hegyekben hülyén érzem magam a tengernél pedig tornádó van amitől halálosan félek.
6. Házasság párti vagy? Nem.
7. Van olyan film, aminek nagyon várod a mozi premierjét? One Direction vagyis This Is Us :3
8. TV vagy internet? Internet, azon sorozatozok mert a TV-ben idiótaságok mennek és azon kívül minden meg van rajta.
9. Mi a véleményed a tv-s jós műsorokról? Gyűlölöm. Akkora hülyeség, csak becsapják az öregeket meg azokat akik elhiszik a sok marhaságot.
10. Melyik híresség bőrébe bújnál szívesen 1 napra? Huh, jó kérdés. Bridgit Mendler vagy Taylor Swift, nem tudom eldönteni. :'D

Én nem kérdezek

A csíkos vagy másik néven a barna kivi sok tekintetben inkább sündisznóra, mint madárra emlékeztet. Valószínűleg azért fejlődött emlősszerűvé, mert élőhelyén egészen napjainkig nem voltak olyan talajon lakó emlősök, amelyek versenytársai vagy ellenségei lehettek volna.

A madarak évmilliókkal korábban fejlődtek ki, mint az emlősök, és feltehetően közeli rokonság fűzi őket a dinoszauruszokhoz (a fürge, kistermetűekhez, nem az óriásokhoz). Többségük tud repülni, néhány fajnak azonban sohasem alakultak ki szárnyai, mások pedig fölhagytak a repüléssel, mert olyan helyen telepedtek le, ahol nem volt szükségük erre a képességükre. Bár ez a helyváltoztatási mód több szempontból hasznos, a fölhasznált energia szempontjából igen gazdaságtalan. Előnyös, mert a madarak hosszú távolságokat gyorsan megtehetnek, így elkerülhetik a hideg telet, ha ősszel elvándorolnak. A mindennapi táplálék megszerzésekor is kedvező, mert módot ad rá, hogy ezek az állatok könnyen elmeneküljenek a ragadozók elől. A feltevések szerint a kivi több mint 80 millió évvel ezelőtt jelent meg Új-Zélandon, amikor a sziget még összeköttetésben állt más szárazföldekkel.

Éjszakai táplálkozás

A kivi madár fennmaradását megkönnyítette az emlősök hiánya, de ennek a madárnak az élete így sem volt egyszerű. Már madárfajokkal is versengenie kellett ugyanis a táplálékért, sőt némely nagyobb testű ragadozó madár veszélyes is volt rá. Valószínűleg az oka annak, hogy a kivi alkonyatkor és éjszaka táplálkozik, amikor a madarak többsége alszik. Ilyekor is talál elegendő táplálékot, hiszen sok gerinctelen állat, például a bogarak és a meztelen csigák ekkor lesznek éberebbek, elkerülve a nappali meleget és a szárazságot. Az éjszakai életmódot folytató élőlényeknek a látás kevésbé fontos. A kivi szeme elég kicsi, ezért azt gondolhatnánk, hogy a látása nem túl jó. A madár azonban éjszaka nagyon gyorsan tud futni az aljnövényzetben, tehát elég jól lát ahhoz, hogy ne ütközzék akadályokba – máskülönben nem tudott volna életben maradni.

Az éjszakai állatoknak nagyon fontos, hogy jó legyen a hallásuk és a szaglásuk, ezek az érzékek valószínűleg a kiviben is jól fejlettek. Ha például két madár kapcsolatban akar maradni az aljnövényzetben, egymást hívogatják. A legtöbb madárról azt tartják, hogy a szaglása gyenge vagy egyáltalán nincs is. A kivi csőrének csúcsán azonban orrnyílások vannak, s ebből arra következtethetünk, hogy a szaglása is segíti, amikor a növényzetben vagy a puha talajban táplálékot keres.

Gyors futó

A kivinek vannak szárnyai, távoli elődei tehát bizonyára tudtak repülni. A szárnyak ma már mindössze tollfedte apró csökevények. Hiányzik az a sajátságosan fejlett mellcsont is, amelyhez más fajok esetében a repülőizmok tapadnak. Minthogy a kivinek – más madaraktól eltérően – nincs szüksége a testét borító tollak áramvonalasító hatására, a madár tollazata laza szerkezetű, és inkább szőrre emlékeztet. Csontjai nehezebbek, mint a repülő fajoké, ezért erősebbek és kevésbé törékenyek. Szokatlanul erős lábaival gyorsan fut, és sikeresen kaparja vagy ássa ki a földből a táplálékát.

A videón látszik hogy nem olyan mint a többi madár, sokkal erősebb a teste. A csőrei talán a kolibri cső alakú csőrére emlékeztetnek, persze nagyobban.

Kevés új-zélandi látott kivit az állatkerten kívül, mert a madár erdős-cserjés vidéken él, és csak sötétedés után merészkedik elő. Ismeretes azonban, hogy a kivik párban élnek, és az egész madárvilágban a kivi tojója rakja a testméretéhez képest legnagyobb tojást. Testtömege kb. 2 kg, a tojásé pedig hozzávetőleg 450 gramm, vagyis az állat testtömegének csaknem az 1/4-e. A tojó 1-2 tojást rak le, a hím pedig a nőstény segítsége nélkül 10-12 hétig kotlik rajtuk. Valószínűleg azért ő, mert a tojónak olyan sok energiájába kerül a tojásrakás, hogy ha megpróbálna kotlani, éhen pusztulna. Táplálékot kell tehát szereznie, hogy erőnlétét visszanyerje.Sajnos a másik két kivifaj, a foltos és a nagy kivi egyedszáma rendkívül megfogyatkozott, ezek a madarak távoli területekre és szigetekre szorultak vissza, ahol még nincsenek emlősök.

Gyakran Mauritius szigeti dodó, mauritiusi dodó, remetegalamb, dodógalamb vagy ritkábban dronte-madár) (Raphus cucullatus) a madarak  osztályába a galambalakúak (Columbiformes) rendjébe és a dodófélék (Raphidae) családjába tartozó röpképtelen kihalt faj. A dodógalamb az ember által kipusztított állatfajok jelképévé vált, ami miatt szégyelheti magát az emberi faj...

Az Indiai-óceán területén lévő Mauritius szigetén élt.
A dodók életmódjáról viszonylag keveset tudunk, mivel csontmaradványok és hiteles feljegyzések alig maradtak fenn róluk. Annyi biztos, hogy Mauritius szigetének őserdeiben talajlakó életmódot folytattak, ahol különféle növényi termésekkel, illetve kisebb gerinctelen állatokkal táplálkoztak. Egy, ritkán két tojást költöttek ki a földön elkészített fészkeikben. A tojók talán kétévente költöttek. A mai galambok életmódjából egyesek arra következtetnek, hogy a hímek territóriumokat tartottak fenn. 
A dodó nem rokona más röpképtelen madaraknak, mint például az afrikai struccféléknek, a dél-amerikai nanduféléknek, az ausztráliai emuféléknek, az új-guineai kazuárféléknek, az új-zélandi kiviféléknek, valamint a már kihalt moa- (Új-Zéland) és elefántmadár-féléknek (Madagaszkár).  

Ha eddig nem olvastál, ezt olvasd el, és tudd meg milyen az ember.

Felfedezése,kihalása
Mauritius szigetét feltehetően már a 10. századi arab és maláj hajósok is ismerték, és 1505-ben portugál hajósok is kikötöttek a szigeten. Ám mindezek még nem voltak nagy hatással a sziget faunájára. A nagy változások akkor kezdődtek, amikor holland telepesek költöztek az addig lakatlan szigetre 1638-ban, mivel azt támaszpontként használták a Távol-Keletre vezető kereskedelmi hajózásban: ettől számítva a dodók kevesebb mint száz éven belül, 1690-re kipusztultak.

Annak ellenére, hogy húsuk zsíros és rágós, szinte élvezhetetlen volt, a szigeteket felkereső utazók néha vadásztak rájuk. Az emberrel szemben bizalmas madarak nem futottak el a partra szálló hajósok elől. Szórványos híradások szerint a fűszerkereskedõ hajók matrózai sokszor furkósbottal öldösték le őket, hogy élelemhez jussanak.

Kihalásukat a félénkség teljes hiánya és legfőképpen a telepesek által behurcolt és később elvadult háziállatok (például disznók, kutyák, makákók) és patkányok okozták, amelyek felfalták a földön fészkelő madarak tojásait. Hozzájárulhatott kihalásukhoz élőhelyük, az őserdők tönkretétele: a fákat kivágták, és az erdők területén ültetvényes gazdálkodásba kezdtek. A különös formájú állat felkeltette a korabeli európaiak érdeklődését, ezért sok példányt Nyugat-Európába szállítottak, ahol főleg vásári látványosságként mutogatták őket, ill. múzeumokba kerültek.